ÉLÉS-kamra program 2024.04.18.
Keveset beszélünk róla. Talán két éve működtetjük és mára olyan természetessé vált, hogy nem is gondolunk rá. A nyitvatartásunk alatt betérő hajléktalanokat látva jött az ötlet, hogy kellene egy krízissegélyezési lehetőség. Nem élelmiszerosztás, nem melegebéd - persze az lenne a legjobb -, valami "kicsi", amivel segíteni tudunk.
A templomi élelmiszergyűjtések során egyre többen tesznek be pénzt a perselyünkbe. Ez az adomány az alapja a konzerv- és zacskósleves-készletünknek. Ebből adunk egyet-egyet az ajtónkon kopogtatóknak.
„Mondjuk, hogy valamelyikteknek van egy barátja, és az éjfélkor bekopog hozzá ezekkel a szavakkal: Barátom, adj kölcsön nekem három kenyeret..." Lk 11.5.
Mit is tehetnénk mást? Adunk, amíg ki nem fogy az ÉLÉS-kamra.
Irgalmasság vasárnapja előtt 2024.04.06.
a Kandó-téri hajléktalan szállón ünnepeltünk. Az egésznapos sütés-főzés erősíti a közösségünket. A munkát felosztottuk és mindennel időben elkészültünk. Milyen jó szolgálatot tesz a közös konyha, az adományba kapott edények és a nagyböjti gyűjtésből származó pénzadomány, amiből az alapanyagokat megvásároltuk.
A szállón már vártak minket. Kialakult szokás szerint együtt imádkoztunk, melegételt osztottunk és beszélgettünk. A közös éneklés egyre bátrabb, nyiladoznak a megkeményedett szívek is.
Szentmisén az idősekkel 2024.03.31.
A karitász önkénteseinek egyik legfontosabb feladata, hogy segítse a mozgásukban korlátozott emberek számára a szentségekhez való hozzáférést. A legtöbb hívő ember a családján belül teljesíti ezt a szolgálatot, mindig öröm látni, ahogyan fiatalok szentmisére kísérik családtagjaikat.
Közel egy éve az idősotthon lakói közül is elhozzuk szentmisére azokat, akik önállóan kijárhatnak, illetve a hozzátartozók engedélyezik, hogy kísérővel elhagyhassák az intézményt. A templomi közösség tagjai lettek, hétről-hétre együtt imádkozunk nem csak a szentmisén, hanem a halottainkért is.
Húsvét hétfőn is együtt örültünk a családokkal.
Tojásfestés 2024.03.31.
Az egyházközségi húsvéti programokhoz már évek óta tojásfestéssel csatlakozik a csoportunk. Az idei évben ez azért volt különleges esemény, mert afrikai egyetemi hallgatók is csatlakoztak hozzánk. A színes tojások készítése közben megismertettük velük a húsvéti szokásainkat. Ők is megmutatták, hogyan járják az "élő" keresztutat.
Vasárnap, a szentmise után ők is láthatták a templomkertben a tojáskereső, nyuszi- és barisimogató, vidám gyerekeket.
A tojáskereséshez beszerzett csokitojásokat a
támogatta.
Nagyböjti tartós élelmiszergyűjtés 2024.03.18.
A dunaújvárosi karitász csoport is csatlakozott a Katolikus Karitász által szervezett "Tartós szeretet" mottójú nagyböjti élelmiszergyűjtéshez. A hívek nagylelkű (283 kg) adományából 30 család részére készítettünk ajándékcsomagot.
Sokszor a gyermekek is elkísérik szüleiket és amíg a szülők az adminisztrációt intézik, a gyermekek a kirakott játékok közül választhatnak.
Szintén az adományokból április 6-án, az Irgalmasság vasárnapja előtti szombaton, melegételt osztunk a hajléktalan szállón. Aki szeretné süteménnyel gazdagítani a megvendégelést, a (nem krémes!) süteményt behozhatja a templomba.
Az országos segélyprogramról bővebben: Tartós szeretet - Katolikus Karitász (karitasz.hu)
Látogatás a hajléktalan szállón 2024.03.16
A nagyböjtben péntekente - egyesek többször is - végig járjuk Jézus keresztútját. Az elmélkedés során sorra vesszük a találkozások stációit is: Jézus találkozását édesanyjával, Cirenei Simonnal és Veronikával, aztán a síró asszonyokkal.
Életünk tele van tervszerű és véletlen találkozásokkal. Hatással vagyunk egymásra, megfogjuk, majd elengedjük egymás kezét, találkozik a tekintetünk és a kegyelem pillanataiban talán megláthatjuk a másik ember keresztjét is.
Orsi, Laci és Eszter egy "cirenei" család. Velük töltöttünk el egy imádságos estét a hajléktalan szálló lakói között. Mert ott is szívesen hallgatják az evangéliumot, ők is imádkoznak másokért is. Egy szállónyi ember kérte Isten békéjét - önmagunkra, a városra és a világra.
Az este virslivacsorával, főtt tojással és süteményosztással végződött. Ezen az estén a nagyböjti csöndbe beszűrődött a feltámadás öröme.
Hóviráglesen 2024.03.15.
Újra egy hagyomány: március 15-én, együtt a Rácalmási-szigeten! Újra néhány békés, beszélgetős-természetre csodálkozó óra! Ima a nemzetünkért, a szabadságharcban elhunyt katonákért, befejezésképpen pedig az elmaradhatatlan torta. Az idei kiránduláson Emmanuel ismét meglepett minket hazája egyik finomságával.
Hálával teli szívvel zártuk a napot.
Keresztúton 2024.02.17.
Nagyböjt első szombatjára keresztutat terveztünk. Korábban is jártunk már Dunaföldváron, másoknak is ajánljuk, hogy menjenek el a szépen kivitelezett, stációkkal szegélyezett ösvényre, melyen Jézus szenvedéstörténetén elmélkedve értük el a Kálváriadombon álló keresztet.
Kis csoportunk tagjai magyar és nigériai származásúak, ezért az imákat magyarul és angolul mondtunk. Különös érzés volt, hogy a nyelvek különbözősége ellenére is azonos a szavunk, a mozdulatuk és a kérésük az Isten felé.
"Mert Tiéd az ország, a hatalom és a dicsőség mindörökké"
Böjti imaalkalom az idősotthonban 2024.02.17.
Az idősotthoni imaórán is levettük a fehér terítőt. A liturgikus lila színnel is jeleztük, hogy elkezdődött a nagyböjt, a bűnbánat ideje. Készülődünk, elcsendesülünk, elővesszük a gyönyörű böjti énekeinket, imádkozunk.
Ezen a helyen nem a hústilalmon van a hangsúly, hanem az apró jócselekedeteken, melyeket egymás felé fordulva gyakorlunk és hitünk megvallásán, mellyel másokat is megszólíthatunk.
Vedégváró farsang 2024.02.12.
A farsangolásunk hétfőn is folytatódott - vendégül láttuk a Jószolgálati Otthon lakóit. Már jó ismerősök vagyunk, szeretettel jönnek és szeretettel fogadjuk őket. Ezen az alkalmon is sokat nevettünk, miközben formálódtak kezünk alatt a kis linzerfigurák.
Sütés után a közösségi teremben vártak minket a farsangi álarcok. Matricákkal díszítettük a papírszemüvegeket és mosolyogva vártuk a készülő csoportképet.
Ettünk, ittunk, mulattunk. A búcsúzás előtt hálaadó imával zártuk a közös farsangi délutánt.
A farsangi rendezvénysorozat szervezését a támogatta.
Farsangolás a téren 2024.02.10.
A szombatesti szentmise után, méghozzá hagyományosan csöröge fánkkal.
Húshagyó kedden véget ér a farsang, ami idén meglehetősen rövid volt. Mielőtt belépünk a böjti időszakba, meghívjuk az egyházközség tagjait, ünnepeljenek velünk. Megállunk egy pillanatra, egymásra tekintünk, talán a mosolyunkat is megédesíti a finom édesség.
A karitász önkéntesek nevében szeretném megköszönni az ificsoport közreműködését nem csak az osztásban, hanem a sütésben és az asztalok, valamint a közösségi terem díszítésében is.
Nagyon jó volt veletek együtt dolgozni!
Nigériából jöttem... 2024.02.03.
Régenvolt rendezvénysorozatot szeretnénk feléleszteni a karitász teadélutánok segítségével. Egy pohár tea és kis aprósütemény mellett meghallgatunk egy érdekes előadást - elsőként Emmanuel Igbokwe egyetemista mutatta be családját és hazáját, Nigériát.
A családtagokról rövid videó készült, nagyon személyessé téve az előadást. Emmanuel beszélt hazája történelméről, gazdag kultúrájáról, földrajzáról, szokásairól. Az előadást kérdésözön követte a legkülönfélébb témakörökben, a vallásgyakorlástól az oktatáson át a tudomány, mezőgazdaság-ipar-ásványkincsek, sport és turizmuson átívelve sok mindent megtudhattunk erről az afrikai országról.
Persze Emmanuel és nigériai egyetemi társai is kérdeztek, elsősorban a vallásgyakorlásunkról. Van mit tanulnunk egymástól.
Jó hangulatban telt a délután.
Imaóra Vízkereszt után 2024.01.12.
Minden pénteken imaórát tartunk a Dunaújváros, Dunasori idősek otthonában. Idén elhatároztuk, hogy nagyobb figyelmet fordítunk a keresztény ünnepekre. Most a házszentelés hagyományához kapcsolódó 1Kor12.12-14 olvasmányon és Mt3.13-17 evangéliumi részleten elmélkedtünk, majd szenteltvízzel jelöltük meg magunkat - hasonlóképpen, mint ahogyan a templomban is tesszük.
Minden lakót buzdítottunk arra, hogy használják a szenteltvizet, mely "szentelményként a test és lélek egészségének megóvására, ill. helyreállítására, áldások és aktuális kegyelmek közvetítésére és az ördögök távoltartására szolgál." (Magyar Katolikus Lexikon)
Év eleji karitász ülés 2024.01.08.
Az első összejövetelen kicsit kikapcsolódott a csoport az évvégi ünnepi eseménysorozat után. Sok örömöt adott 2023. Tartalmas évet zártunk, több új programot kipróbáltunk.
A többévtizedes ruhaadomány osztás, idősotthon és hajléktalan szálló látogatás, élelmiszergyűjtések-osztások, valamint kegytárgybolt üzemeltetés mellett már harmadik évet kezdünk az "ÉLÉS-kamra" programunkkal. Ennek keretében alkalmanként egy-egy konzervvel segítjük a hozzánk betérő hajléktalanokat. Már egy éve heti imaórán vehetnek részt a Barátság úti idősotthon lakói is. Kétszer szerveztünk programot a Jószolgálati Otthon lakóinak, ezt a kezdeményezést is jó lenne folytatni. Sikeres volt a meghívásos ruhaosztás, sajnos csak egyszer tartottunk ilyen alkalmat.
A Dédszüleink öröksége kiállítás sikere minket is meglepett, iskolai csoportok, időscsoportok és magánszemélyek látogatták, a kiállítások könyvébe bejegyzett üzenetek szerint nagy örömmel emlékezve vissza a régi időkre. Szerveztünk egy adományvásárt is, szintén első alkalommal. Még fel kell dolgoznunk a tapasztalatait és ha folytatni szeretnénk, találnunk kell egy jobb időpontot. Az adventi időszakban összetorlódtak az események, ez nagy kihívást jelentett az önkénteseknek a templomi takarítás és díszítés, valamint az otthoni teendők mellett.
Év végén még volt alkalmunk "beimádkozni" a Papírgyári úti hajléktalan szállón kialakított közösségi és imaszobát, ez lehetőséget ad arra, hogy ott is elkezdődjön egy pasztorációs tevékenység. Hiszen ez a célunk: minden cselekedetünkkel meg szeretnénk mutatni Isten szeretetét és a lehetőséget, hogy a velünk kapcsolatba kerülő emberek elindulhassanak Isten felé.
A beszámoló után elkészítettük a 2024. évi munkatervünket. Imával zártuk az összejövetelünket.
Kérjük az Urat, hogy a karitász kertjébe is küldjön munkásokat. Mert az aratni való sok. Hálát adunk egymásért és csoportunk elhunyt tagjaiért, hiszen ők most is segítenek minket.
Új lappal indulunk 2024.01.02.
Új lappal a régi nyomán. Nem teszünk fogadalmakat, csak elemezzük az elmúlt évet. Nem gondolkodunk szerkezetváltásban, csak javítjuk, ami kevésbé sikerült. Nem vizsgáljuk a teljesítményt, hiszen a mérőedény Istennél van.
Csak tesszük, amire meghívást érzünk, úgy, ahogyan lelkiismeretünk vezet minket. Egymást segítve, a munkát összehangolva haladunk elődeink nyomán, az irgalmasság cselekedeteinek kitaposott ösvényén.